2011. szeptember 30., péntek

Ki kufárkodik és ki sáfárkodik?

Jezus_templom_kiuzetes01.jpg




Régies és legalábbis a köznyelvi használat szemszögébõl nézve elavulóban levõ szavaink jelentését nem mindenki ismeri elég pontosan. Különben nem hallhattuk volna egy nyilatkozatban a következõt: „Az a fontos, hogy az ember jól kufárkodjék a tehetségével.” Aki ismeri a régi magyar irodalmat, de különösen a Biblia szövegét, mindjárt tudja, hogy a tehetséggel vagy bármi mással kufárkodni egyáltalán nem tanácsos, mert az semmi jóra nem vezethet. A nyilatkozó azt akarta kifejezni, hogy jól kell gazdálkodnia a tehetségével, s ezt egy régi szép szavunkkal így kellett volna mondania: Az a fontos, hogy az ember jól sáfárkodjék a tehetségével.
A kufárkodik és a sáfárkodik igében csak az a közös, hogy mind a kettõ régiesnek minõsíthetõ, s hogy mind a kettõ német eredetû. Az egyik a kufár, a másik a sáfár fõnévbõl képzett ige. A kufár eredeti jelentése: kereskedõ, szatócs, de késõbb már nyerészkedõ kereskedõ, nyerészkedõ személy. A szónak ma már általában csak a rosszalló értelmét ismerjük, különösen jelzõi használatban – például: kufár lelkek, azaz a maguk hasznával törõdõ önzõ, nyereségre vágyó lelkek. Ha valakire azt mondjuk: kufárlelkû, akkor azt olyan személynek tartjuk, aki mindig az üzleten, a hasznon töri a fejét; nyerészkedni vágyó, haszonlesõ, kapzsi.
A kufárkodik ige eredeti jelentése: kereskedik, csereberél, kofálkodik, kupeckedik. De ma már ezt az igét inkább csak rosszalló értelemben használjuk: csalárd, haszonlesõ módon kereskedik. Aki a tehetségével kufárkodik, arról tehát azt kell hinnünk, hogy áruba bocsátja a tehetségét.
Ezek után nézzük meg a sáfár fõnevet és a sáfárkodik igét is! A sáfár jelentése: más vagy mások anyagi javainak kezelõje, gazdaságának felügyelõje. Régebbi jelentései – amint történeti-etimológiai szótárunk tanúsítja –: uralkodók ügyeinek intézõje, gazdatiszt, alkalmi mulatságok rendezõje, anyagi részének intézõje, felügyelõ, kulcsár stb. Ilyen értelemben a sáfár szót ma már nemigen használjuk. De volt ennek a szónak a régiségben átvitt értelme is, amely a magyar egyházi szóhasználatban fejlõdött ki. Ez a következõ: valamely közösség erkölcsi értékeinek, magasabb érdekeinek felelõs õre, gondozója. Ebben az értelemben a sáfár szót – ha ritkábban is – de mai napig használjuk. Például: A miniszterelnök legyen jó sáfárja az ország ügyeinek; Mindig hûséges sáfárja volt a rábízott közösségnek; stb.
A sáfárkodik ige jelentése: a rábízott anyagi eszközökkel, vagyonnal abban a tudatban gazdálkodik, hogy elõbb-utóbb számot kell adnia tevékenységérõl. Például: Az egyesület pénzével mindig jól sáfárkodott; Rosszul sáfárkodott a rábízott vagyonnal; stb. Ritkábban azt is jelentheti a sáfárkodik ige, hogy valaki valamely közösség ügyeit felelõsséggel intézi. Például: Tudnunk kell, hogyan sáfárkodnak a választott tisztviselõk.
Láttuk, hogy a kufárkodik és a sáfárkodik két önálló ige, még csak nem is rokon értelmûek. Óvakodjunk tehát a felcserélésüktõl!

Mayer Judit:
MAGYAROSAN MAGYARUL!
(82. O.)


.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése