''Siettén, ez participium.
Participiumról – az indogermán nyelvtanban – csak igéről szólva lehet beszélni. De a mi -on, -en ragunk viszont csak főnévhez járulhat ugyebár. Mi hát voltaképpen ez a siette? (Amely mellesleg -ban, -ben raggal is kifejezhet – siettében – folyó cselekvést.) Onnan ered-e, hogy valaki siette a dolgát? Vagy ragot, birtokost rejt még ez is, vagyis hogy ez valakinek siet-je? De – mivel birtokos rag is csak főnévhez járulhat, akkor ez a siet sem ige. Azazhogy bizonyára ige is meg főnév is. Azaz a magyar nyelv nyelvtani keresztrefeszítése ott kezdődött, amikor a latin példára a magyarban is elválasztottuk az igét és a főnevet. A siethetnék például ebben a formában ige, de abban, hogy siethetnékem van, főnév, abban pedig, hogy siethetnék vagyok, nyilvánvalóan melléknév – a latin észjárásnak. Nemzetiségi vidéken jártam középiskolába. Már nem csodálkozom, hogy a hivatalos magyar nyelvtant jóformán csak a sváb fiúk értették, ők, akik nem tudtak magyarul gondolkodni.
Közepébe vágok a dolognak. Az imént leírtam ezt a szót, siettén, és szégyenkezve bár, de bevallom, megálltam egy pillanatra: helyes ez? Nekem az anyanyelv valóban anyám nyelve, kételyeimet azon próbálom, ő így mondta-e, így mondhatta-e volna. De a kifejezés helyességében semmi más nem erősített meg. Legkevésbé az az iskolás magyar nyelvtan, amelynek szabályaival én is annyi boldogtalan órát gyötrődtem át. Ez a nyelvtan, ellenkezőleg, ráadásul még meg is zavart.''
Illyés Gyula
Naplójegyzetek [1973–1974]
Digitális Irodalmi Akadémia
© Petőfi Irodalmi Múzeu
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=3&origOffset=-1&docId=2664&secId=447840&limit=10&pageSet=1
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Soltész Márk:
A görög participiumok latinra fordításának egyes kérdései
''A participium igéből képzett melléknév, azaz melléknévi igenév. Már elnevezésében (görögül μετοχή = részvétel) is kifejezésre juttatja kettős természetét: részesedik (ezért latinul participium = partem capiens) mind az igének, mind a melléknévnek a tulajdonságaiban: melléknévileg fejezi ki a cselekvést.''
nydi.bibl.u-szeged.hu/SZTE_NYDI/LingDok_kotetek_files/soltesz.rtf.
Participiumról – az indogermán nyelvtanban – csak igéről szólva lehet beszélni. De a mi -on, -en ragunk viszont csak főnévhez járulhat ugyebár. Mi hát voltaképpen ez a siette? (Amely mellesleg -ban, -ben raggal is kifejezhet – siettében – folyó cselekvést.) Onnan ered-e, hogy valaki siette a dolgát? Vagy ragot, birtokost rejt még ez is, vagyis hogy ez valakinek siet-je? De – mivel birtokos rag is csak főnévhez járulhat, akkor ez a siet sem ige. Azazhogy bizonyára ige is meg főnév is. Azaz a magyar nyelv nyelvtani keresztrefeszítése ott kezdődött, amikor a latin példára a magyarban is elválasztottuk az igét és a főnevet. A siethetnék például ebben a formában ige, de abban, hogy siethetnékem van, főnév, abban pedig, hogy siethetnék vagyok, nyilvánvalóan melléknév – a latin észjárásnak. Nemzetiségi vidéken jártam középiskolába. Már nem csodálkozom, hogy a hivatalos magyar nyelvtant jóformán csak a sváb fiúk értették, ők, akik nem tudtak magyarul gondolkodni.
Közepébe vágok a dolognak. Az imént leírtam ezt a szót, siettén, és szégyenkezve bár, de bevallom, megálltam egy pillanatra: helyes ez? Nekem az anyanyelv valóban anyám nyelve, kételyeimet azon próbálom, ő így mondta-e, így mondhatta-e volna. De a kifejezés helyességében semmi más nem erősített meg. Legkevésbé az az iskolás magyar nyelvtan, amelynek szabályaival én is annyi boldogtalan órát gyötrődtem át. Ez a nyelvtan, ellenkezőleg, ráadásul még meg is zavart.''
Illyés Gyula
Naplójegyzetek [1973–1974]
Digitális Irodalmi Akadémia
© Petőfi Irodalmi Múzeu
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=3&origOffset=-1&docId=2664&secId=447840&limit=10&pageSet=1
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Soltész Márk:
A görög participiumok latinra fordításának egyes kérdései
''A participium igéből képzett melléknév, azaz melléknévi igenév. Már elnevezésében (görögül μετοχή = részvétel) is kifejezésre juttatja kettős természetét: részesedik (ezért latinul participium = partem capiens) mind az igének, mind a melléknévnek a tulajdonságaiban: melléknévileg fejezi ki a cselekvést.''
nydi.bibl.u-szeged.hu/SZTE_NYDI/LingDok_kotetek_files/soltesz.rtf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése