2012. január 23., hétfő

Nyíri Antal



Dr. Nyíri Antal nyelvész, egyetemi tanár, tanszékvezető docens, kandidátus, a nyelvészeti tudományok doktora (1907. márc. 9. – 2000. dec. 13.)

Régi szentesi szántóvető, iparos családban született 1907. március 9-én, a Felsőpárton, a III. tized 570. szám alatt. Édesapja Nyíri Antal kovácsmester; édesanyja Balog Szabó Mária. Alsóbb iskoláit szülővárosában, a Református Elemi Népiskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban végezte. A magyar nyelv és irodalom iránti érdeklődését gimnáziumi tanárai – Zolnay Dezső, Molecz Béla, Bárdos Rezső – alapozták meg. A sikeres érettségi után, 1926 őszén beiratkozott a szegedi egyetem magyar–német szakára. Már elsőévesként nagy hatással volt rá Mészöly Gedeon, a finnugor nyelvészet professzora, ezért érdeklődése a nyelvészet felé fordult. Egy későbbi visszaemlékezésében erről az időszakáról mondta, hogy: „Én nem nyelvész akartam lenni, hanem az irodalommal akartam foglalkozni. Csakhogy itt az egyetemen irodalomból nem sok indítást kaptam. A finnugor nyelvészet professzora, Mészöly Gedeon, viszont már a legelső félévben nagy hatással volt rám, így aztán már az egyetemi tanulmányaim kezdetén lecövekeltem a nyelvészet tanulása mellett.”

A második évfolyamot (1927/28) Csongrád vármegye ösztöndíjasaként a müncheni egyetemen végezte el, ahová a német nyelv behatóbb elsajátítása végett iratkozott be. „Nem volt protektorom az akkori dzsentri szellemű megyeházán. Ajánlólevélként a szegedi egyetemi leckekönyvem szolgált; az első év után még »jó« érdemjegy sem volt benne (később se lett), csak »jeles«, »szorgalmas«, »dicséretes« minősítés. Ennek alapján támogatott Kövér Imre főjegyző, így nyertem két féléves külföldi ösztöndíjat” – idézte vissza emlékeit Nyíri Antal.     

A harmadik tanévet (1929/30) ismét Szegeden, a negyedik évet (1930/31) pedig Mészöly Gedeon ajánlatára a bécsi Collegium Hungaricumban töltötte állami ösztöndíjasként. Mentora tanácsára kezdett foglalkozni a nyelvemlékek feldolgozásával. Ennek eredményeként született meg 1933-ban egyik fontos korai műve, A Winkler Kódex hangtana és szótana, amely egyben bölcsészdoktori munkája is.

Kiváló tanulmányi eredményei ellenére igen nehezen indult tanári pályafutása. Első munkahelye Újszegeden a Vakok Intézetében volt, ahol felügyelő tanárként dolgozhatott étkezés és szállás fejében, mert fizetést nem kapott. Később az Országos Ösztöndíj Tanácshoz került gyakornoknak, ahol félévet töltött. 1934 őszétől egy sikeres pályázatnak köszönhetően a csurgói gimnáziumba került. „Tanári pályám kezdeti időszakában Csurgó nagyon fontos és meghatározó volt. Itt nyolc évig tanítottam a nagytekintélyű református Csokonai Gimnáziumban. A dél-dunántúli kisváros tudományos kutatómunkámhoz korlátlan szabadságot biztosított” – emlékezett vissza pályakezdésére. Csurgói tanárként írta 1939-ben megjelent A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című munkáját, amelyet a szakma elismerő kritikával fogadott.

A második bécsi döntés után (1940. aug.) Kolozsváron ismét megnyitotta kapuit a Szegedről visszaköltöztetett Ferenc József Tudományegyetem. Mészöly Gedeon meghívására Nyíri Antal 1942-ben a Kolozsvári Gyakorló Gimnáziumban vállalt tanári állást. Ekkor került kapcsolatba a kolozsvári egyetemmel is, ahol először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott szeminárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly tanszékén. Ezekre az évekre utalva mesélte: „Kolozsvár azért is nevezetes életemben, mert itt kerültem az egyetemi életbe, ahol még intenzívebben foglalkozhattam a nyelvészettel. Különösen a szófejtés adott izgalmas munkát. Kolozsváron a felfedezések töltötték ki tevékenységemet egy életre szóló tartalommal.”          

A háború végén családjával együtt hazaköltözött Szentesre. 1944 ősze és 1945 januárja között egy rövid ideig a Szentesi Polgári Fiúiskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban tanított, majd a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban sikerült elhelyezkednie. Szentesi tartózkodása alatt kezdte behatóbban tanulmányozni a halászok, pákászok, vízen járók nyelvét, mesterségbeli kifejezéseit. 1948-ban az Alföldi Tudományos Gyűjteményben jelent meg A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkája, amelyet a néprajz szakos hallgatók évtizedeken át tankönyvként használtak. A szerző a következőkép nyilatkozott nagysikerű munkájáról: „E műben együtt mutatom be nemcsak a halat és a hálót, meg az egyéb szerszámokat, a vizet és tájait is, hanem az embert, a szentesi halászt is. A víz és tájai részletes leírása sok, addig ismeretlen vonást mutat fel a szentesi nép életéből és nyelvéből, amihez hasonló nem került közlésre máshonnan…”  

1947 augusztusában Mészöly professzor hívására Szegedre költözött, és előbb a Baross Gábor Gyakorló Gimnázium tanára, majd 1950 őszétől a Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Szabó Józsefné főiskolai tanár így írt erről az időszakáról: „Nyíri Antal professzor a főiskolán töltött két év alatt két jegyzetet is írt, amelyeket azután sok évig használtak az oktatásban. Az egyik jegyzet »A mellérendelő mondatok« című, a másik pedig a »Szókincs« című. Szívéhez talán közelebb állt az utóbbi jegyzet, amelyben külön fejezetet szentelt a magyar szólások tanulságainak. Ily módon igyekezett kialakítani és elmélyíteni a hallgatók nyelvtörténeti alapokon nyugvó szemléletét.” 

1952 szeptemberében került át a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékére, ahol három évig docensként dolgozott, majd 1955-től 1977-ig a tanszéket vezette. 1956. február 1-jén nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől az évtől a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte, 1958–1963 között pedig tanárképzési rektorhelyettesként tevékenykedett. Komoly tisztségei mellett mindig maradt ideje a tudomány számára. Szakmai berkekben a nyelvtörténet és a nyelvjárástan kiváló művelőjeként vált ismertté. Az ő irányításával és szerkesztésében készült el A Müncheni Kódex 1466-ból című szövegkritikai kiadvány, amely 1971-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Tisztelője, Szabó Józsefné találóan állapítja meg, hogy: „Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelődéstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos, logikus gondolatmenete. Egész életét, munkásságát áthatja a tárgyszeretet, a magyar nyelv történetéhez, múltjához való ragaszkodás és nyelvünk jövőjéért való aggódás. Ezt a szemléletet igyekezett egész pályafutása során tanítványaiba is átplántálni.” 

Halmozott teendői mellett tagja, vezetője volt számos szakmai és társadalmi szervezetnek: 1930-tól a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, a szegedi csoport elnöke; 1962-től a Finnugor Társaság tagja; az MTA Magyar Nyelvészeti Bizottságának, a Magyar Nyelv szer-kesztőbizottságának tagja; 1957–1977 között a Néprajz és Nyelvtudomány c. sorozat társszerkesztője, 1960-tól 1974-ig a HNF Csongrád Megyei Honismereti Bizottságának elnöke; 1963–1966 között a Szeged Városi Tanács tagja.

Pályafutása során több magas elismerésben részesült: a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953), Munka Érdemrend (1960), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1971), Munka Érdemrend arany fokozat (1977).

Hetvenedik életévének betöltése után, 1977 végén vonult nyugalomba, de még több évig tartott nyelvtörténeti előadásokat az egyetemen. Ebben az évben jelent meg a Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv c. tanulmánya, amellyel megemlékezett szülővárosához fűződő kapcsolatairól. Erről 1982-ben egy interjú keretében is megnyilatkozott, amelyet Fogas Pál készített vele a Szentesi Élet számára:
„A szép, változatos magyar nyelv és a szentesi nyelvjárás ma is köt a városhoz. Szülőhelyemen ma is gyakran megfordulok, mindig hazajövök. Szentesi nagyszüleim körében éltem, ők nagyon szépen beszéltek magyarul. Ebből a gazdag nyelvi örökségből táplálkoztam, és lépéselőnyben voltam egyetemista társaimmal szemben. A szentesi nyelviség fogott meg és élesztette fel bennem hivatásomat, ez alapozta meg nyelvtudományi munkámat. Előadásaim során minden alkalmat megragadok Szentes és a magyar irodalmi nyelv összekapcsolására. Forrásként sok szentesi példát használok” – vallotta a 75 éves tudós. 

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából újból hosszabb beszélgetés készült vele, amelyet Csányi István két részben tett közzé a helyi újság 1988. január-februári számaiban: A szentesi népélet ismerője címen. A kutatási területeinek kialakulásával kapcsolatban elmondta, hogy: „A néprajz és a nyelv iránti kíváncsiság már gyerekkoromban megvolt bennem. A családbeli öregasszonyokat gyakran faggattam, főleg a boszorkányhitről. Nagyapám pedig családunkról és fiatal koráról mesélt sokat. Érdekelt, hogy honnan származnak a Nyíriek – Szentesen köztudottan gyakori ez a név. Mai ismereteim szerint a XVIII. század végén már itt éltek őseim. Minden bizonnyal a város egykori urai, a Károlyiak telepítették őket nyírségi birtokaikról. A név tehát a származásra utal…” Munkáiban a nyelvészet és a néprajz szervesen összetartozik, amelynek oka megítélése szerint a következő: „A két tudomány szerintem szorosan összefügg. A nyelv a nép életének a tükre; az egyiknek az oka, magyarázata a másikban van. Nem véletlen, hogy számos egyetemen egy tanszéken kutatják mindkettőt. Ami tanítványaimat illeti: huszonhét évig tanítottam főiskolán, illetve egyetemen minden magyar szakos évfolyamot. Előadásaimon felhívtam a figyelmet a helyi néprajzi, nyelvi kutatás lehetőségére, s ezzel többen éltek.” – Voltak köztük szentesiek is? – vetette közbe a riporter. „Hogyne. Tehetséges, kiváló kutató Zsíros Katalin, aki egyéb munkái mellett igen nagy és szép feladatot vállalt a földrajzi nevek összegyűjtésével és rendszerezésével. Ebben az én szerepem talán annyi, hogy a megyei honismereti bizottságban szorgalmaztam a kutatások megyei szintű szervezését. Másik kedves tanítványom, Szűcs Judit szintén eredeti témát választott: a népi életmód vizsgálatát. Amit ők elértek, azt nagyra értékelem és örülök, hogy a népélet iránti érdeklődésük felkeltésében nekem is részem volt. De szívesen gondolok azokra a szentesi tanítványaimra is, akik művelődésnek, oktatásnak lettek kiváló dolgozói” – válaszolta az idős professzor.

A szakma nevében Hajdú Péter köszöntötte a 80 éves Nyíri Antalt a Magyar Nyelv c. folyóirat hasábjain. Többek között kijelentette, hogy „… Ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze.” Ezt bizonyítja az a sokrétű életmű, amely szinte az egész magyar nyelvészetre kiterjed, hiszen Nyíri foglalkozott szólásmagyarázattal, otthonosan mozgott a nyelvtörténetben, több írása jelent meg a hangtörténet, a történeti tőtan és alaktan területén, valamint kutatott a dialektológia tárgykörében is. Hajdú külön szólt Nyíriről, a tanárról: „… Kutatói munkássága mellett ízig-vérig tanárnak érezte, vallotta magát, s ennek megfelelően élt is. A hivatástudathoz hatalmas tapasztalatot szerzett két évtizedes vidéki középiskolai tanársága alatt (Csurgó, Kolozsvár, Békéscsaba, Szeged), amelyet nagyon jól kamatoztatott negyedszázados szegedi professzorsága idején. Ezzel magyarázandó, hogy Nyíri Antal a szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és tekintélyű professzorai közé emelkedett… Tanítványaitól sokat követelt tudásban és erkölcsi-etikai magatartásban is. Személyisége ezért volt népszerű, s az ma is a szegedi egye-temen a nyugdíjazása utáni évtized elmúltával.”      

Idős kora ellenére továbbra is publikált különböző nyelvészeti szaklapokban. E korszakának fő műve A Müncheni Kódex magyar-latin szótára, amely 1993-ban jelent meg.

Nyíri Antal 90. életévében járt, amikor Szentes Város Képviselő-testülete 1997. február 21-én tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy eddigi életművéért – Tokácsli Lajos festőmű-vész és dr. Zsoldos Ferenc sebészfőorvos mellett – dr. Nyíri Antal nyelvészprofesszornak ítéli oda a Szentes Város Díszpolgára címet, valamint az ezzel járó díszoklevelet és plakettet. Az átadási ünnepségen (március 21-én) Nyíri tanár úr egészségügyi okok miatt nem tudott megjelenni, ezért Szirbik Imre polgármester március 24-én az idős tudós szegedi lakásán adta át az elismerő oklevelet és emlékérmet. Meleg szavakkal köszöntötte a szellemi frissességét változatlanul őrző professzort, aki soha nem szakította meg kapcsolatait szülővárosával, és tudományos munkájával is öregbítette hírét.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszéke kiadványsorozatot indított Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások címen. A rangos sorozat 1999-ben megjelent 37. darabja Nyíri Antalról szól, amelyben az érintett vall pályájáról, a kortársak értékelik munkásságát, és megtalálható írásainak válogatott bibliográfiája 1932-től 1993-ig. A füzetet az egyik kedves tanítvány, dr. Szűcs Judit néprajzkutató, múzeumigazgató ismertette a Szentesi Életben, kiemelve, hogy Nyíri tanár úr „Ezzel a kiadvánnyal még megélte, hogy az a pesti egyetem mutatja be munkásságát, mellyel a szegedi egyetemről évtizedeken át szakmai-tudományos vitát és harcot vállalt. Ugyanakkor szülővárosa polgárai büszkén vehetik tudomásul, hogy a magyar nyelvész pályaképek között szentesi származású is van.”   
Nyíri Antal professzor Szegeden hunyt el 2000. december 13-án. Több százan kísérték utolsó útjára december 21-én a szegedi református temetőben. A Szentesi Életben egy volt tanítvány, Mészáros Júlia búcsúztatta, felidézve a diákévek emlékeit, a Tanár úr feledhetetlen alakját:
„Tudatosította bennünk a tájnyelvi sajátosságok, a kiejtési eltérések megőrzésének fontosságát, anyanyelvünk szépségét, gazdagságát. Színesen, érdekesen adott elő, de meg is kö-vetelte a tananyag pontos, hiánytalan elsajátítását… Valószínűleg terhelték hivatali feladatok, de mi ebből semmit sem vettünk észre. Pontosan jött, érdeklődött a problémáink iránt: hogy élünk a kollégiumban, megkaptuk-e a jegyzeteket stb. Néhányunkat felszólított, hogy azonnal adjuk be a kérvényt a tanulmányi osztályra ruhasegély és tankönyvsegély tárgyában. Úgy beszélt az előadásokon nyelvészeti kutatási témáiról, mintha értenünk kellene hozzá, mintha már lennének alapismereteink… Tanát úr emberséges magatartása, barátságos modora is hozzájárult, hogy többen írtunk nála szakdolgozatot. Befejezni azonban nagyon nehezen tudtuk, mert minden részkérdést alaposan megbeszélt velünk, minden alkalommal újabb forrásmunkára hívta fel a figyelmünket. Körültekintését, igényességét először csodáltuk, majd követni próbáltuk… Akik általános vagy középiskolai tanárként kezdtünk, mindannyian megőriztük érdeklődésünket a nyelvtudomány iránt, nem hanyagoltuk el a nyelvművelést, a helyes nyelvhasználatra való nevelést… Három szónok méltatta érdemeit, de legélőbb ő tanítványai lelkében. Emlékét sokan őrizzük szeretettel.” 

És valóban, emléke halála után sem merült feledésbe. Két volt tanítványa – Szabó József, a szegedi egyetem nyelvésze, és Szűcs Judit múzeumigazgató – kötetbe rendezte elfeledett tanulmányait, amely 2004-ben jelent meg Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok címen.

Megjelent főbb munkái

Tudja a dürgést. Népünk és Nyelvünk, 1932/7–10. 
A Winkler Kódex hangtana és szótana (Szeged, 1933)
A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Kaposvár, 1939)
A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. Magyar Nyelv, 1941.
A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai. In: Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve 2. (Szeged, 1946–1947)
Szófejtések. Néprajz és Nyelvtudomány, 1957/1.
Pákász szavunk története. Néprajz és Nyelvtudomány, 1958/2.
Hangutánzó eredetű térszínforma nevek. Néprajz és Nyelvtudomány, 1962/5–6.
Néhány magyar szó eredetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1963/7.
Az -ó/-ő képzős igenevek történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1965/9.
A nemzeti melléknév keletkezése. Néprajz és Nyelvtudomány, 1967/11.
A magyar tőrendszer descendens történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1969/13.
A Müncheni Kódex 1466-ból (Szerk., Bp., 1971)
Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv. Szentesi tanulmányok. In: Csongrád
Megyei Könyvtári Füzetek 8. (Szerk.: Péter László. Szeged, 1977)
A magyar tőrendszer történetéből. Néprajz és Nyelvtudomány, 1978/22–23.
Szentes régi arculata. In: Csongrád Megyei Könyvtári Füzetek 11. (Szerk.: Péter László. Szeged, 1978)
A Müncheni Kódex magyar-latin szótára (Bp., 1993)

Forrás
Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára: Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testületének jegyzőkönyve: 25/1997.; Szentes Város Polgármesteri Hivatalának iratai: 4391-6/1997.;
Szentesi Élet: 1982. május; 1986. október; 1987. december; 1988. január;  1997. márc. 22.; 2000. jan. 14., dec. 22.; 2001. jan. 12.; 2005. febr. 18.; 
Csongrád Megyei Hírlap: 1997. márc. 25.

Irodalom
BUCSÁNY GYÖRGY: Dr. Nyíri Antal, a nyelvtudomány doktora. Szentesi Élet, 1997. márc. 22.;
CSÁNYI ISTVÁN: A szentesi népélet ismerője 1–2. Szentesi Élet, 1988. január–február;
HAJDÚ PÉTER: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. Magyar Nyelv/1988. 117–119. p.;
MÉSZÁROS JÚLIA: Búcsú Nyíri Antal tanár úrtól. Szentesi Élet, 2001. jan. 12.;
Nyíri Antal élete és munkássága (DVD-ROM. Szerk.: Kis-Rácz Antalné, Zsiros Katalin) Szentes, 2007.
Nyíri Antal. In: Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 37. (Sorozatszerk.: Bolla Kálmán) Bp. 1999.;
Révai új lexikona XV. (Főszerk.: Kollega Tarsoly István) Szekszárd, 2005. 243. p.;
SZABÓ JÓZSEFNÉ: Nyíri Antal. In: „Életem a főiskoláért”. Írások a főiskola történetéről (Szerk.: Horváthné Szélpál Mária) Szeged, 1993. 172–174. p.;
Szegedi egyetemi almanach 1921–1970. Szeged, 1971. 93. p.;
Szentesi ki kicsoda (Szerk.: Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin) Szentes, 1988. 156–157. p.;
TAKÁTS KÁROLYNÉ: Nyíri Antal irodalmi munkássága. In: Néprajz és Nyelvtudomány/1977.;
Vallomások Szentesről (Szerk.: Bodrits István) Szentes, 1990. 183–184. p.;
ZSÍROS KATALIN: Szentes a nyelvtudományban. Szentesi Élet, 2005. febr. 18.;

Labádi Lajos Díszpolgárok c. könyvének szócikke alapján

****


(javítani kell!)
Nyíri Antal: Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok. Válogatta, szerkesztette: Szabó József és Szűcs Judit. Szeged, 2004. 286 lap.

Nyiri Antal, a JATE Magyar Nyelvészeti Tanszékének 2000-ben elhunyt professzora oktatási és kutatási eredményekben egyaránt gazdag életművet alkotott. Viszonylag könnyebben hozzáférhetők tudományos pályafutásának főbb művei (például a Winkler-kódexszel, a Müncheni kódexszel kapcsolatos könyvei), a nem kevésbé fontos tanulmányai viszont évkonyvekben, folyoiratokban, konferenciakötetekben elkülönülten, nemegyszer nehezen erhetők el. Ezert is mutatkozott celszerűnek mind tudomanyos, mind oktatasi szempontbol az, hogy Nyiri Antal dolgozatainak egy jelentős reszet a szerkesztők egy kotetbe gyűjtsek ossze (lasd az Előszot, 7–8).

A huszonkilenc, főkent etimologiai-nyelvtorteneti temaju tanulmany egybevalogatasanak rendező elve a szerző altal is sokszor hangsulyozott komplex nyelveszeti szemleleti es vizsgalati mod. Nyiri Antal a kutatasaiban fontosnak tartotta a hangtani, alaktani szempontok mellett a jelentestani megkozelitesmod ervenyesiteset, a kellő forrasanyagra valo epitest, a rokon nyelvek, a nyelvjarasok, a neprajzi tenyek, a tarsadalom- es művelődestorteneti mozzanatok tanusagtetelenek felhasznalasat. Mindezekre valo tekintettel hat fejezetbe soroltak be a szerkesztők a szerző kiemelt dolgozatait.

Az első tömb Nyelvtörténeti tanulmányok címmel hat értekezést tartalmaz (9–67). Az első írás az ómagyar labiális utótagú kettőshangzók kerdesenek vitajahoz szól hozzá, a szakirodalomban jelentkező allasfoglalasok osszeegyeztethetősegere torekedve (11–6). Az indeterminalt (alanyi) es determinalt (targyas) igeragozasnak mondott magyar paradigmak torteneti parhuzamai egy fokozatos kialakulasi folyamatrol alkotott velemenyt tukroznek (17–28). Az alapnyelvi tovek magyar fejlemenyei kulonfele tőtipusokka valo differencialodast, ugyanakkor sajatos integralodast is mutatnak (29–37). A nap levő szinod, ho levő tested szerkezetnek, valamint az eh, ēh, eh, e szavaknak a magyarazata ezen adatok eredetet az -o, -ő kepzős igenevek tortenetevel hozza osszefuggesbe (38–46). A luku.~.kulu ’kolyű, mozsar(torő)’ szavakat, valamint az idevont egyeb kifejezeseket hangutanzo szarmazasunak minősiti a szerző (47–63). A Mondattorteneti jegyzetek cimű szakcikk (64–7) a kotőszok eredetehez szolgal adalekokkal.

A konyv masodik, harom tanulmanybol allo fejezete (69–103) a Nyelvtortenet es finnugor nyelveszet cimet viseli. A taplo es a szen szavunk viszonyat vizsgalva azt erősiti meg Nyiri Antal finnugor, majd nyelvjarasi adatokkal, hogy a szen eredetileg a ’(tűzi) taplo’ fogalmat jelolte (71– 83). A sző iget nem ugor, hanem finnugor eredetűnek tartja, es masoktol elterően a szer főnevet vele kapcsolatba hozhatonak veli (84–93). A vitatott eredetű nyar ’nyari evszak’ szavunkat illetően amellett teszi le voksat, hogy a ’mocsar, nyarfa’ jelentesű nyar főnevvel egyeztethető ossze (94–103).

Nyelvtortenet es neprajz cimmel a kotet harmadik blokkja (105–62) is harom tanulmanyt fog at. A had es szer ciműben (107–37) tobb jelenseget is elemez a szerző. Előbb a had ’nagycsalad, nemzetseg’ jelenteseről rokon nyelvi, valamint paloc neprajzi leirasok alapjan, a had ’harcosok osszetartozo csoportja’ jelentesenek kialakulasarol, az ős szo eredeti jelenteseről, az isten szo egy lehetseges szarmaztatasarol, a nemzetseg telepulesenek falu es szer neveről szol. Majd a szer főnevnek es szarmazekainak (a szerszamnak, a szerintnek stb.) a targyalasat szellemesen osszevonja, de ugy, hogy a szernek nem a ’sor, rend’ jelenteseből, hanem a – tőle mar megszokott es kedvelt modon – a ’sodrott, seritett anyag, fonadek’ ertelmezeseből indul ki. Az olvasmanyossagot es a szakszerűseget remekul otvoző iras foglalkozik a neprajzi műszova lett pakasz tortenetevel (138–47). Targy- es nyelvtorteneti okfejtes veszi sorra a ’(haz)tető’ fogalmanak neveit (fedel, haz fele, haj ~ hej, tető: 148–62).

A negyedik, Szotortenet, szofejtesek, szolasmagyarazatok cimű fejezetben nyolc szakcikk olvashato (163–202). Az egyikben a csa! allatterelő szo es a -ko kicsinyitő kepző kapcsolatara ala- pozza Nyiri Antal a csako szo tortenetet (165–7). A kovetkezőben a harit szavunkat es rokonait a har-.~.har- hangutanzo tőből eredezteti (168–74). A Gege, gegőzik cimű dolgozataban a ’hangkepzőszerv’ jelentesű gege, gege, gegő, gog, gőg sor hangutanzo voltat bizonyitja (175–81). Azzal, hogy a ’vallal’ jelentesű (el)vadol tajszot a kodexek korabol is kimutatja, az evszazadok atorokitette nyelvi hagyomanyok tiszteletere hivja fel a figyelmet (182–3). A nemzeti melleknevről kideritette, hogy az 1770-es evek vegen jelent meg nyelvunkben Revai Miklos alkotasakent (184–91). A romlik, rongal szavak csaladjat hangutanzo eredetűnek tartja (192–7). E fejezet vegen előbb a tudja a durgest szolasnak (198–200), majd a rakhaton jar a segitseg es a nyulhaton jar a kegyelem frazeologiai kifejezeseknek (201–2) a magyarazatat adja.

A gyűjtemenyeskotet otodik ciklusa (203–23) Mai magyar nyelv, Szentes nepnyelve cimmel harom tanulmanyt kozol. Az egyik eredetileg egy nyelvművelő celzatu kezikonyv reszekent latott nap- vilagot, es a magyar mondatok hangsulyozasi, hanglejtesi szabalyszerűsegeit tekinti at (205–11). A masik dolgozat azokat a vizfolyassal kapcsolatos foldrajzi kozneveket, halaszohely-elnevezese- ket dolgozza fel, amelyeket Szentesen gyűjtott a szerző (212–6). A harmadik kozlemeny a szentesi nyelvjarasi nyelvhasznalatnak az i-ző es e-ző megoszlasarol, a nyilt e es a zart e megletet illetően viszont az egysegessegeről tajekoztat (217–23).

A hatodik fejezetbe Nyelveszeti modszertan, tanarkepzes es iskola cimmel Nyiri Antal hat ira- sat soroltak be a szerkesztők (225–69). A Muncheni kodex eredeti keziratanak vizsgalata, ezen belul az e, ÷, e betűk hangertekenek nagyfoku precizitassal valo tanulmanyozasa szamos (helyes)- irastorteneti modszertani tanulsaggal szolgal (227–41). A szojelentes torteneti szempontu kutata- saban alapvető feladat annak szamontartasa, hogy milyen volt az egyes tarsadalmaknak a valosagszemlelete (242–6). A belső keletkezesű szavak szofejteseben sem mellőzhető a szemleleti mozzanat, amellett, hogy a nyelvi tenyeket es osszefuggeseiket csak komplex modszerrel lehet fel- tarni (247–53). A szegedi egyetemen folyo tanarkepzesről es a gyakorloiskolakrol szolo cikk ugyan az 1950-es evek vegeről szarmazik, es magan hordozza a kor nyelvi fordulatait, de az elmeletnek es a gyakorlatnak az oktatasbeli aranyara, a tankonyvek problemalattato jellegere vonatkozo meg- allapitasok ma is időszerűek benne (254–61). Az Anyanyelv es idegen nyelv cimű dolgozat meg- szivlelendő gondolatokat fogalmaz meg az anyanyelv- es idegennyelv-tanulas, illetve -tanitas viszo- nyarol, szemleletmodjarol, celjarol (262–7). Nyiri Antalnak e kotetbeli utolso irasa beszamolo egy nemzetkozi finnugor kongresszusrol (268–9), amely ma mar ugyan tudomanytorteneti ertekű attekin- tes, de a jelentős esemenyen tul jelkepesen arrol is tudosit, hogy a szerző a magyar nyelvi kutatasait igyekezett szelesebb osszefuggesben ervenyesiteni.

E tanulmanyok sorozatat a kotet vegen a kovetkezők egeszitik ki: palyakep a szerzőről nemet es magyar nyelven (271–5), fenykepek a tudosrol es csaladjarol (277–9), valamint egy interju, amelyet a 80 esztendős nyelveszprofesszorral Sz. Bozoki Margit keszitett (281–5).

Nyiri Antalnak ez a konyve – mint egesz eletműve – kovetkezetes oktatoi es kutatoi teljesitmenyről arulkodik. Őrasai otletdusak, kifinomult megkozelitesmoduak, elvezetes stilusuak. Szofej- tesei, nyelvtorteneti kovetkeztetesei tanulsagosak az utodok szamara is (vo. peldaul a TESz., az EWUng., a TNyt. megfelelő reszeivel). Őgy a Szofejtesek es nyelvtorteneti tanulmanyok cimű kotetet mind a szakmabeliek, mind a szelesebb korbeli erdeklődők remelhetőleg haszonnal forgathatjak.

                                                                                Molnár Zoltán Miklós




****


Szentes a nyelvtudományban


"Az anyanyelvi szavaknak a múltja a mi életünk múltja is" - írja Nyíri Antal (1907-2000) nyelvészprofesszor, Szentes szülöttje és díszpolgára, akinek Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok című kötete 2004-ben megjelent. A kötetet a nyelvészprofesszor két tanítványa állította össze: Szabó József, a JATE nyelvésze és Szűcs Judit, a csongrádi múzeum igazgatónője. A gazdag életmű nagy feladat elé állította a szerkesztőket, ugyanis Nyíri Antal szerteágazó kutatási tevékenységet fejtett ki a magyar nyelvészet több területén. A kortársak azonban Nyíri Antalt először is nyelvtörténésznek tartották, és ez a megállapítás vezérgondolatként fogja össze a hat fejezetből felépülő kötetet. A fejezetek címei is bizonyító erejűek:

I. Nyelvtörténeti tanulmányok,
II. Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet,
III. Nyelvtörténet és néprajz,
IV. Szótörténet, szófejtések, szólásmagyarázatok,
V. Mai magyar nyelv, Szentes népnyelve,
VI. Nyelvészeti módszertan, tanárképzés és iskola.
A tematikus elrendezésű kötet nyelvtörténeti tanulmányai gazdag nyelvjárási, néprajzi, művelődéstörténeti ismeretre épülnek. Nyíri Antal fejtegetéseiben gyakran merít a szentesi népnyelvből is. Első kis tanulmányában is "Tudja a dürgést" szólás elhomályosult eredeti jelentését szentesi példával illusztrálja. "Szentesen ha azt mondom: tudta az ott a dürgést, mindjárt lopásra gondolnak!" A gazdag bizonyító anyag segítségével megismerjük a dürgés szó jelentését, amely nem cserélhető fel a dörgéssel. Ma már Szentesen is csak olyan jelentésben él a szólás, hogy tájékozott, jártas valamiben, nem feltétlen valami rosszban sántikál.

A fiatal nyelvészt különösen érdekelte szülőföldje vízi életének nyelve. Két tanulmány őrzi a szentesi halászélet múltját: A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai és A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. A vízi élet rég kihalt kifejezéseit sikerült még az 1930-as évek második felében összegyűjtenie. Az utóbbi tanulmány megjelent a kötetben.

A vízi világ embere volt a pákász is. "A pákász szavunk történeté"-ből megismerhetjük a réten járó ember életét, aki egy személyben csikász, halász, darvász, madarász, békász stb. És mikor először pákász? "...akkor, mikor a gyékény buzogányát: a páklyát vagy a pákát szedték és dolgozták fel taplónak, tűzgyújtásra vagy párna és dunyhatölteléknek,... "A réti ember sokféle foglalatossága közül talán kiemelkedett a páklyagyűjtés és annak feldolgozása, és a pákász nevet akkor is használhatták, amikor a lápi ember vészt, varsát készített, vagy hurkot vetett stb. "Így azután a pákász név lassanként jelölőjévé lett kb. annak a fogalomnak is, amit a rétes, lápi ember fejez ki."

"A páklyataplót ... gyerekkoromban a szentesi piacon is árulták még kis asztalkán vagy ládán, apró csomókba rakva" - írja Nyíri Antal "A pákász szavunk történeté"-ben.

A tapló viszont már elvisz bennünket a tűzgerjesztés világába. A Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet fejezetének egyik alcíme: "Vettem kendnek pipát, acelot (acélt), kovát, taplót." A tanulmányíró és az idős generáció ismerete szerint ezzel a készséggel tüzet lehetett csiholni. A tűzgerjesztés fontos eleme volt a tapló, ui. a kovakőből acéllal kipattantott szikra belekapott a taplóba, amely izzani kezdett. Ezzel már lehetett tüzet szítani. Tehát tapló nélkül vagy taplóhoz hasonló anyag nélkül bármikor nem tudtak volna őseink tüzet gyújtani. Kérdés, hogy mindig tapló volt-e a tapló? Nyíri Antal a nyelvtörténet módszerével bebizonyítja, hogy a finnugor korszakban a tapló fogalom megfelelője a szén szó volt, amelynek "...eredeti jelentése szintén 'tapló', 'tűzi tapló' volt, és abban az időben, mikor még nem volt meg nyelvünkben az ismeretlen eredetű, de biztosan jövevény tapló szó, a szen - szén szóval jelölték elődeink a 'tűzi tapló' fogalmát" - olvashatjuk A tűzgerjesztés magyar nyelvi kifejezéseinek történetéből című fejezetben. A fejtegetésben megismerhetjük a szén szó jelentéstörténetét is, amely napjainkban már csak a köznévi faszén, kőszén jelentésértelemben él.

A következő téma is a Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet fejezetben kapott helyet: Ugor vagy finnugor eredetű-e sző szavunk? A válasz a
nyelvtörténeti kutató munka rendkívül bonyolult összetettségére mutat példát, ui. a finnugor rokonnyelvek összehasonlító hangtörténeti, jelentéstörténeti szófejtésével jutunk el oda, hogy a sző és a szer szavunk egy tőről fakad. A szer szó napjaink nyelvében már főleg szóösszetételekben él (szerszám, gyógyszer stb.), sőt keletkezett belőle névutó (szerint) és rag is (kétszer).

A had és a szer című tanulmány pedig a hadas és szeres településforma összehasonlításával bebizonyítja a két fogalom jelentéstartalmában lévő rokonságot. A két szó összekapcsolása viszont annak bizonyítására is alkalmas, hogy a nyelvtörténet kérdéseire nagyon sokszor a nyelvész csak a néprajz és a népnyelv ismeretében tudja megadni a választ.

És hogy kerülhetnek egy szótörténeti fejtegetésbe a küllő, kalló, korhol, korlát, korcsolya stb. szavak - el kell olvasnunk A hangutánzó szavaink történetéből című tanulmányt, amely érdekes és gazdag példaanyaggal segít megértenünk a nyelvtörténet fontosságát az anyanyelv ismeretében.
Megjelent a kiadványban Szentes nyelvi sajátosságai és az irodalmi nyelv című munka is, amelyhez így minden érdeklődő könnyebben hozzájuthat.
A Nyelvészeti módszertan, tanárképzés és iskola zárófejezetben az az ember áll előttünk, aki tudósként is megmaradt tanárnak, akinek az életútját is megismerjük egy riport segítségével, amely a 80 esztendős Nyíri Antallal készült. Itt kerülünk igazán emberi közelségbe, és a bennünk kialakult kép intimitását a kedves családi képek még inkább felerősítik.

A kötet dicsérje a szerkesztők munkáját. Kinek ajánlom? Minden érdeklődő szentesinek.

(A kiadvány főtámogatója Szentes város Önkormányzata, Nyíri Antal családja és különböző megyei intézmények.)
Szentes, 2005. február 4.
Zsiros Katalin



****


Dr. Deme László üzenete

NYÍRI ANTAL KÖSZÖNTÉSE


Kollégái, barátai, tanítványai, tisztelői - azaz öszzegyűlt és távollevő mindannyiunk - nevében szeretettel köszöntöm Nyíri Antal professzort, az odaadó oktatőt,figyelmes nevelőt, elmélyedő kutatót, segítőkész barátot és talpig embert, jó egészségben és töretlen munkakedvben megért hetvenedik születésnapján.

Az életkor persze önmagában nem érdem. De minél hosszabb, annál több lehetőséget ad érdemek szerzésére és gyarapítására. S mi, akiknek megadatott Nyíri Antal pályáját ismerni, elmondhatjuk: életével, éveivel híven sáfárkodott, nemcsak magának szerezvén bőséges érdemeket, hanem szaktudományunknak is hasznot, egyetemünknek is megbecsülést.

Nem vállakozom itt munkásságának felmérésére: arra felkészületlen  vagyok, értékelésére még kevésbé: arra sem méltónak, sem hivatottnak nem érzem magamat. Pályaképet sem adok; minek is: az életmű jócskán lezáratlan még, és folyamatosan gyarapodó. - Ám tudósról és nevelőről szólván, mégiscsak adatok tolakodnak a szánkra, hiszen életünk a munkánk, és a munkánk az életünk; a kettő egymásból és egymásért van, szét nem választható.

Van, aki hisz az ómenekben, és van, aki nem. S van, akit bánt a szíves humor, de - tudom - van, akit derít. Nos, jól ismerve szeretett barátunk jő kedélyét, ebben az ünnepélyes órában is megkockáztatom: az ő ómenjében hiszek, mert negyvenöt év alatt fényesen igazolódott. Életművének, mint mondtam, csak az eleje ismerős még; ám az így kezdő dik: „Nyíri Antal: Tudja a dürgést”. Ez az első bibliográfiai tétele, a Népünk és Nyelvünk 1932. évfolyamából.

Szerző és cím együttese ez persze; de akár predikatív kapcsolatnak is vehető. S ami  akkor inauguráció, az azóta sokszorosan bizonyított tény. Nyíri Antal barátunk valóban  „tudja a dürgést”, ismeri és biztonsággal oldja meg azóta is minden feladatát. /Zárójelben és félve mondom: csak vissza ne kapjam egyszer ezt a tréfámat! A magam bibliográfiája ezzel indul: „Deme László: Elnáspángol”!/

De félre az élccel! - Ám ha már a bibliográfia böngészésébe vágtunk, lássunk további ómeneket. Már az első néhány év terméséből kirajzolódik előttünk Nyíri Antal tudományos érdeklődésének az a szélessége és mélysége, amely további működése során egyre jellemzőbbé válik, s eredményeiben kiteljesedik. Az indulást jelentő, imént idézett szólásmagyarázat mellett mindjárt megjelenik az etimológia és a szótörténet, de azonnal a nyelvtörténeti búvárlat is. Bölcsészdoktori munkája, A Winkler Kódex hangtana és szótana rávilágít jó felkészültségére, elmélyedő alaposságára, rendszerező kedvére. S még ugyanaz az év megmutatja érdeklődését a leíró nyelvvizsgálat iránt is, NAGY JÓZSEF Teljes magyar nyelvtanának ismertetése alakjában. Ez a spektrum elég hamar kiegészül a dialektológiával: A Zselicségi Szenna és vidékének nyelvjárasa máig is gazdag forrása és túl nem haladott képe egy sokszínű dél-dunántúli táj nyelvének-nyelvhasználatának, sőt népi életének. Követi, folytatja, tovább fejleszti azután a szerző ezt a képalkotást egy másik tájon: a térszíni formák elnevezéseit vizsgálva a szentesi halászatban.

Ezek a kezdőpontok nyúlnak a továbbiakban vonalakká sőt vonulatokká. Mindegyikük gazdagodik, szélesedik. De nem külön-külön, hanem egymáshoz kapcsolódva, összefonódva, szerves egységben növekedve tovább. Akár múltba, akár jelenbe nézve, s akár az irodalmi normát, akár a táji változatokat figyelve, Nyíri Antal mindig embert lát és láttat, akinek a nyelv életét tükrözi és gondolatait hordozza. Monográfiák, tanulmányok, cikkek, ismertetések — részletekről és Összefüggő nagyobb egészekről — verzátusnak mutatják őt különféle korokban, tájakban, részrendszerekben; a nagyobb írások áttekintő kedvét, a kisebbek kitekintő készségét jelzik.

Büszkén vallja magát Mészöly Gedeon nyomdokain haladónak; de méltán is. Kezdeményezését sok ponton vitte fejlesztve tovább. A Bécsi Kódex modern kiadását megszerezte a Müncheninek még modernebb közzétételével. S talán tőle hozta még az indíttatást az új nagy munkára: a két kódex kétnyelvű szótárának összeállítására, is. Reménytelenül is reménykedőnek5 fáradtan is fáradhatatlannak látjuk e nagy munka szorgalmazásában és szervezésében; serkentjük és segítjük, hogy ezt a szándékát valóra is váltsa.

És nemcsak kutató volt az eltelt negyvenöt év alatt, hanem tanító és nevelő is, az előbbitől elválaszthatatlanul. Gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, fiatalok nemzedékeit oktatta és nevelte anyanyelvünk szeretetére, társadalmunk szolgálatára. Egyetemi funkcióit odaadóan és bölcsen látta el; itt felhalmozódott tapasztalatait oktatáspolitikai témájú írásaiban tette közkinccsé. Ma is élvezzük felelősségérzetről tanúskodó, derűs bölcsességet árasztó, dinamikus hatású megnyilatkozásait kari tanácsüléseken és szűkebb körű oktatói beszélgetésekben. Mint kutató munkájának mélyén, tanári és baráti magatartásában, dicséretei és berzenkedései mögött is mindig kivillan az, amiért mindez van, s amiért mindezeknek értelme és tartalma van: az ember.

Köszöntöm kollégánkat, barátunkat, Nyíri Antalt. S bár itt babérait próbáltam hevenyészve koszorúba rendezni, azt kérem: ne üljön rajtuk a ránk. köszöntő  további, munkás hétköznapokban. Ne üljön rajtuk, mert tennivaló van még elég, S mi azt várjuk tőle: vigye végbe munkáját, teljesítse terveit, váltsa be ígéretét. Az igazi ünnep nekünk úgysem a születésnap, hanem egy-egy munkafeladat befejezése .

Ilyen ünnepeket kívánok neki, sokat még; mindannyiunk nevében - és mindnyájunk érdekében.

Deme László


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése